Mikor kicsik voltak a gyerekeink, úgy gondoltam, művészet megőrizni őket, hogy semmi bajuk ne történjen. Jó volt tudni, hogy Istent kérhetem az oltalomért. Nekem ez elég nagy biztonságérzetet adott. Sokszor meg is tapasztaltuk, hogy bizonyára egy egész csapat angyalt küldött Isten, hogy nem történt nagyobb bajuk! Aztán, ahogy egyre nagyobbak lettek, egyre komolyabb veszélyeket észleltünk és tapasztaltunk és az oltalomért való ima is egyre erőteljesebb lett. Most is ugyanazzal a bizalommal kell Isten kezébe tennem őket nap-mint nap, hogy ne félelemben éljek. Így megadatik az is, hogy bár izgulok miattuk, de békességet kapok Istentől, mert tudom, hogy Ő megőrzi, átviszi, kiszabadítja őket, ha kell!
Bár az imádkozás nem garancia arra, hogy soha nem érheti őket fájdalom, és nem éri őket semmi baj. Sajnos a fájdalom hozzátartozik az élethez, bármennyire is szeretnénk nagy ívben elkerülni. A Biblia viszont arra tanít minket, hogy az imának létfontosságú szerepe van a bajban. Az ima megőrizheti őket, akkor is, ha baj, fájdalom vagy éppen veszély éri őket.
Imatémák
- imádkozzunk, hogy az Úr óvja meg őket minden veszélytől, ami akár életüket fenyegetheti;
- őrizze testi-lelki egészségüket
- imádkozzunk, hogy megtapasztalják Isten oltalmát életük minden területén
- ha az Úr pedig mégis megengedi az ilyen helyzeteket, akkor mutassa meg nekik a szabadulás útját is
- Ő vezesse őket végig az Ő oltalmával
Bátorító igék
„Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába”
Zsoltárok 17:8„Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm,… az én pajzsom, menedékem.”Zsoltárok 18:3„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
Zsoltárok 91:11-12
Kreatív időtöltés
A mai Isten oltalmazó szeretetét mutatjuk be ma a közös időtöltésünkben is. Ahogy gyermekünket megöleljük, úgy karol át minket is Urunk. Kisgyerekeknél még talán jobban benne van a mindennapokban. Egy elesésnél, egy rossz álomnál egy védelmező ölelésben megnyugvást találhatnak.
Ma tudatosan szánjunk időt arra, hogy megöleljük egymást (ne csak a kicsiket, a nagyokat is), nem csak megszokásból, nem csak köszönésként. Szívből, igazán.
